Anyaszív

Ha egyszer a kislányom terhes lesz, mit mondok neki?

Jázminnal a várandósságom nagyon szép és harmonikus volt, annak ellenére, hogy sokáig hánytam és rosszul voltam. De végig tudtam dolgozni, csak egy héttel a szülés előtt hagytam abba a munkát. A hetedik hónapban jártam, amikor a nőgyógyászom egy ultrahangos vizsgálat során megállapította, hogy a…

Tovább olvasom

Azt éreztem, talán mégsem vagyok olyan rossz ember

Már az egész család arra várt, hogy jöjjön az unoka. „Minek várni, ezer éve ismeritek egymást, összeházasodtatok, van hol laknotok, ez az élet rendje.” És talán tényleg ez, azonban akkor még egyáltalán nem álltam készen erre. Azt éreztem, hogy a sok évnyi tanulás után még nem is éltem, hogy még túl…

Tovább olvasom

Tudtam, bármi rendellenesség van, megtartom, úgy a szívemhez nőtt

2014 őszén megtudtuk, hogy várandós vagyok. Bár akkor még egyikünk sem múlt el 25 éves, a férjem és én is örömmel tekintettünk az új élethelyzetre. Természetesen féltünk is tőle, nem tudtuk, hogy mit hoz a jövő, hirtelen minden bizonytalan lett. Egy évvel korábban volt egy spontán vetélésem a…

Tovább olvasom

„Amikor a hasamra tette az ultrahang fejet, síri csönd lett”

Tizenegy éves korom óta epilepsziás vagyok. Amikor elvégeztem a főiskolát, feljöttem Budapestre, és itt egy olyan doktornőhöz kerültem, aki a terhes epilepsziások specialistája. Már a találkozásunk elején elbeszélgetett velem a gyerekvállalásról – pedig akkor még párom sem volt –, ugyanis az a…

Tovább olvasom

Judit: Éjszakákon át sírva bújtam az internetet

Nálam 18 évesen diagnosztizálták a PCO-t [a PCO szindrómáról a poszt végén olvashat – a szerk]. Az ezzel kapcsolatos ismeretek akkor még eléggé gyerekcipőben jártak, nem sokat tudtak róla. Azt viszont mindenképpen, hogy nehezen fogok teherbe esni. Az akkori férjemmel mégis úgy gondoltuk, hogy…

Tovább olvasom
süti beállítások módosítása